1919. január 29.

Az első világháborút követően a Felvidékre bevonuló Cseh Légió egy különítménye 1919. január 15-én az Ipoly folyót átlépve megszállták Balassagyarmatot, amivel együtt ellenőrizésük alá vonták a stratégiai fontosságú Ipolyság–Balassagyarmat és Balassagyarmat–Losonc-vasútvonalakat. A megszállás során elfoglalták a vasútállomást, a postát és a laktanyát, élükre cseh tiszteket neveztek ki. Továbbá az állomás magyar nyelvű feliratát lecserélték cseh nyelvűre és Rákóczi István főispán helyére Bazovszky Lajos zsupánt ültették. A megszállók intézkedései a magyar lakosság felháborodását váltotta ki, akik megkezdték az ellenállás szervezését. A fegyveres felkelés megszervezéséhez Bajatz Rudolf és Vizy Zsigmond századosokat kérték fel.

A katonasággal kiegészült balassagyarmati polgárok január 29-én hajnalban indítottak támadást a csehek által birtokolt épületek ellen. A harc az Ipoly kis hídjának és a vasútállomás elfoglalásával kezdődött, majd a csapatok a laktanyát kezdték ostromolni. A felkelés legnagyobb küzdelmei ekkor zajlottak, melyek alatt több ember, köztük a cseh parancsnok, Augustin Lauka is életét vesztette. A kezdeti sikeres támadás ellenére a rohamozók visszavonulni kényszerültek. A laktanyát végül az iglói géppuskások segítségével foglalták el a délutáni órákban, ezzel pedig az egész város felszabadult. Balassagyarmat felszabadulásának hírére Nógrád vármegye több településén is támadást indítottak a demarkációs vonalat átlépő cseh egységek ellen.

A város felszabadulásának emlékére a képviselő-testület már 1920-ban határozatot hozott a megünnepléséről, 1922-ben pedig emléktáblát is állítottak a felkelők tiszteletére, melyet Horthy Miklós kormányzó avatta fel. A szocializmus alatt, az 1940-es évek végétől a rendszerváltásig nem lehetett megünnepelni a felkelést, a január 29-ei városnapot pedig csupán 1998-ban állították vissza, amivel együtt a város felvette a Civitas Fortissima (Legbátrabb Város) címet. 2005-ben Urbán Árpád javaslatára az Országgyűlés emléktörvényben hivatalosan is Balassagyarmatnak adományozta a Civitas Fortissima címet.

Előzmények

Az első világháború lezárása után, 1918 októberében megalakult a Cseh-szlovák Nemzeti Tanács, majd novemberben Prágában a Nemzetgyűlés kikiáltotta a független Csehszlovák Köztársaságot. Még az új állam létrejöttét megelőzően, 1918. november 2-án a 25. császári és királyi morva ezred egy százada bevonult a Nyitra vármegyei Holicsra és Szakolcára azzal az indokkal, hogy a közrendet helyreállítsák. Az ezt követő két hónap alatt megszállás alá került az egész Felvidék.[6] Nógrád térségében eredetileg az Ipoly folyó mentén jelölte ki az antant a demarkációs vonalat, azonban 1919 elején Edvard Beneš csehszlovák külügyminiszter már Vácot, Miskolcot, a salgótarjáni szénmedencét is meg akarta szerezni Csehszlovákia számára. Eleinte a behatoló csehszlovák erőket a magyar honvédek szétkergették, azonban a Károlyi-kormány támogatásának hiányában sorra omlottak össze ezek az ellenállások, köztük a Szmrecsányi György által vezetett mozgalom is, melyhez Pozsony, Komárom, Esztergom, Nyitra, Bars és Nógrád vármegyék több száz települése csatlakozott. Továbbá Károlyi Mihály magyar miniszterelnök a harcok beszüntetését rendelte el és tiltakozó jegyzék erejében bízott a csehszlovák előrevonulás ellen.

A csehszlovákok terjeszkedésének egyik jelentősebb pontja Balassagyarmat elfoglalása lett volna, ugyanis a kelet–nyugati irányban hosszan elnyúló Csehszlovákia társadalmai és gazdasági vérkeringését csak vasúton biztosíthatták. Balassagyarmat pedig ekkor egy jelentős vasúti csomópontnak számított, hiszen a várost érintette az Ipolyság–Balassagyarmat és az Aszód–Balassagyarmat–Losonc-vasútvonalak, melyek nagy része Felvidék megszállása után is magyar területen futottak. Tovább fokozta a város jelentőségét Salgótarjánhoz és annak szénmedencéjének való közelsége. Salgótarján mind a csehszlovák, mind a magyar kormány számára stratégiailag kulcsfontosságú területnek számított, hiszen Magyarország szénigényének nagy részét ez a szénmező szolgálta ki. Korábban, 1918 decemberében Balassagyarmat csak azért nem került a demarkációs vonal csehszlovák oldalára, mivel Beneš túl kicsi térképen jelölte be a területi igényeket, és elkerülte a figyelmét, hogy a vasút ezen a szakaszon áttér az Ipoly bal partjára.

A város megszállása

"Ma hajnalban 4 órakor a csehek Visk felől átjöttek az Ipoly folyón, tehát az Ipolyságon túl átlépték a demarkatiós vonalat."

A csehszlovák erők 1919. január 3-án vonultak be Nógrád vármegye egyik jelentős városába, Losoncra, majd két héttel később a szomszédos Hont vármegye székhelyét, Ipolyságot is megszállták. A csehszlovák előretörést Balassagyarmaton a városba menekülő magyar vasutasoktól tudták meg, azonban ez idő alatt Nógrád több városában anarchikus állapotok uralkodtak. Salgótarjánban bolsevik vezetők a tömeget felhasználva zavargást robbantottak ki, melyet a városba érkező iglói géppuskások sortüze oszlatott fel. Balassagyarmaton ellentétes politikai erők zihálták szét a város közéletét, ezzel lehetetlenné téve az ellenállás megszervezését.

A városban a szociáldemokraták küzdelmet folytattak az ellenállás tilalmát szorgalmazó Rákóczi István főispánnal szemben a hatalom birtoklásáért és a fegyveres ellenállás szervezéséért. Tisztviselők és katonák Vizy Zsigmond százados vezetésével a Székely Hadosztály mintájára egy „Palóc dandár” megszervezését javasolták, azonban a javaslat ellenállásba ütközött. Az ellenállást titokban szervezők körében Wilson amerikai elnökre hivatkozva, a kassai Tót Népköztársaság példáját követve egy Palóc Köztársaság kikiáltásával kívántak elszakadni a pacifista Károlyi-kormánytól és elkerülni a megszállást. A városban továbbra is a békepártiak gyakorolták a vezetést, ezért január 14-án a képviselő-testület kivonult a vasútállomásra a csehszlovákok fogadására és biztosítani a megszállás békés lemenetelét, azonban a megszállás ekkor elmaradt.

1919. január 15-én a csehszlovák katonaság több ponton átlépte a demarkációs vonalat jelentő Ipolyt, majd elfoglalták Ipolyságot, Drégelypalánkot és az Ipoly-menti vasútvonalat. Ezt követően egy alig negyvenfős különítmény bevonult Balassagyarmatra, és elfoglalták a vasútállomást, a postát, a laktanyát, valamint a vasúttól délre fekvő Süvítő-telep százméteres sávját. A megszállást követően a nemzetőröket lefegyverezték, az itt állomásozó magyar csapatokat pedig távozásra kényszerítették. Délutánra már ki is küldték az első cseh nyelvű körözvényeket a vasúti távírókon. A történésekre reagálva a hadügyminisztérium a megszállók kivonását követelte az antant magyarországi megbízottjánál, Fernand Vix alezredesnél, aki ígéretet tett a közbenjárásra.

A város a csehszlovák megszállás alatt

A megszállást követően a városba érkező cseh vezetők érzékeltették a lakossággal, hogy Balassagyarmatot Csehszlovákia részének tekintik. Az új rendszernek csupán egyedül a helyi szlovák kisebbség támogatta, a lakosság nagy része azonban elfogadhatatlannak tartotta a megszállást. Ez idő alatt elkezdték a várost átalakítani a megszállók rendszere szerint: Eltávolították a vasútállomás magyar nyelvű feliratait, nem engedték be a városba a Budapestről érkező újságokat és vonatokat, így az utóbbiaknak Szügyben kellett visszafordulniuk. Január 25-én a megszálló hatalom lemondatta Rákóczi István főispánt, és helyére Bazovszky Lajos zsupán, korábbi losonci ügyvéd érkezett a városba, hogy átvegye az elfoglalt területek fölött az irányítást. Bazovszky Balassagyarmaton elrendelte a lakosság fegyvereinek kötelező beszolgáltatását, azonban a polgárok ezt szabotálták, és a fegyvereket félreeső helyeket, pincékben, erdészlakokban és az elhagyott csendőrlaktanyában rejtették el. A zsupán érkezése főként a tisztviselők és a vasutasok körében okozott elkeseredést, mivel Losonc példája mutatta, hogy a város megszállása az elbocsátásukat, vagy akár kiutasításukat is maga után vonhatta. Aggodalmuk nem volt alaptalan, Bazovszky a magyar állomásfőnököt egy cseh származásúra cserélte, a vasutasokat pedig a cseh nyelv megtanulására kötelezték. Azokat a vasutasokat, akik tiltakozásul nem voltak hajlandóak felvenni a munkát, nyilvános botbüntetéssel sújtották.

Az ellenállás kibontakozása és a támadás kidolgozása

A cseh erőkkel szembeni felkelés először a vasutasok körében fogant meg. Kezdetben az Ipartestület és a szociáldemokrata pártkör helységeiben tartották a gyűléseket az ellenállás megszervezéséről, azonban az összejöveteleket a csehszlovákok felszámolták, és a vasúti forgalom fenntartása érdekében a cseh parancsnok katonai igazgatást vezetett be, továbbá a magyar vasutasokat kényszerítették a munkába állásra. A megszállók intézkedései tovább háborította a vasúti dolgozókat, és a további gyűléseket a Sivító-telepen tartották.

1919. január 27-én történelmi gyűlést tartottak a vármegyeházán, melyen a város szinte minden társadalmi rétege képviseltette magát. Az ellenállásra buzdító beszédek után Pongrácz György vármegyei főjegyző és a szociáldemokrata Schuch István mozdonyvezető jelképes jelkép értékű kézfogására került sor, és kijelentették, hogy nem hajlandóak felesküdni a csehszlovák államra.

Másnap, január 28-án a vasutasok küldöttséget menesztettek Magyarnándorban állomásozó Vizy Zsigmond és Bajatz Rudolf századosokhoz, segítségüket kérni a csehszlovák erők kiüldözésére a városból. Vizy a vasutasok segélykérésére, Károlyi tiltását figyelmen kívül hagyva, riadóztatta az Ipoly-völgyében állomásozó alakulatokat, majd felvonultak Balassagyarmat határába.

A felkelés

1919. január 29-én Bajatz és Vizy századosok csapatai, kiegészülve a balassagyarmati vasutasokkal, hajnali négy órakor támadást intéztek a csehszlovák katonaság ellen. Bajatz százados vezetésével három szakasz és egy géppuska feladata volt a laktanya hátsó frontjának a megtámadása, az Ipoly kishídjának elfoglalása, valamint a vasútállomás birtokbavétele. Vizyéknek a másik oldalról kellett megostromolni a laktanyát. Egy különítmény pedig a város különböző stratégiai pontjait szállta meg.

A laktanya elleni támadás sikeresen indult. Bajatzéknak véres harc árán sikerült felhatolniuk az épület emeletére. (Ekkor esett el a csehek parancsnoka, Lauka főhadnagy.) A 16-os honvédek különítménye Vizy Zsigmond vezetésével a főbejárat felől rohamozott. Ők is sikerrel betörtek az épületbe és feljutottak az emeletre, azonban itt zavar támadt a két csoport között, és a támadók visszavonultak.

A visszavonulás után Bajatz egy cseh vasutast küldött be a laktanyába, megadásra szólítva fel az ellenséget. Azok a felszólításra ki is tették a fehér zászlót, azonban a laktanya felé futó magyar katonákat sortűzzel fogadták. Ennek hatására a megriadt honvédek, minden biztatás ellenére, megkezdték a visszavonulást a közeli Szügy felé, onnan pedig Magyarnándorba. A laktanya elleni támadással párhuzamosan heves – halálos áldozatokat is követelő – harc bontakozott ki a vasútállomás birtoklásáért, mely sikerrel járt. Helytálltak a balassagyarmati vasutasok is. Feladatuk volt a vasúti sínek mentén haladva a kóvári híd elfoglalása.

A laktanya elleni sikertelen akció hírére a város elöljárósága megkezdte a polgárság szervezését. Huszár Aladár másodfőjegyző lett a városparancsnok. A megszervezett polgárok egy része a temetőnél járőrözött, illetve puskatűz alá fogott egy Losonc felől érkező vonatot. Másik részük a városban cirkált. A lakosok – köztük balassis diákok –, hogy elhitessék a csehekkel a katonaság jelenlétét, a környező háztetőkről, épületekből lőtték a laktanyát. Végre, délután fél kettő órakor, a hadügyminiszter rendeletére, Balassagyarmatra érkezett az iglói géppuskás tanfolyam egysége, Kattauer Rudolf főhadnagy vezetésével. Telefonon azonnal felszólították a helyettes cseh parancsnokot a megadásra, és ugyanakkor támadást intéztek a laktanya ellen. Az ellenség megadta magát, 78 csehszlovák katona esett az iglóiak fogságába. Balassagyarmat felszabadult! A hírre a Drégelypalánkon állomásozó, Pálmay Ernő százados vezetése alatt álló katonai egység is támadást indított. Az Ipoly északi partját és Salgótarjánt biztosító 40. hadosztály csapatai szintén tüzet nyitottak a demarkációs vonalat átlépő csehszlovákokra. A következő napon felszabadult az Ipoly teljes bal partja.

Emléke

A polgári és katonai áldozatokat hatalmas gyászoló tömeg kísérte utolsó útjukra a balassagyarmati temetőbe. A magyar és csehszlovák elesettek együtt nyugszanak örök békében a katonai temetőben.

A felkelés során hősi halált haltak emlékére a képviselő-testület már a felszabadulás első évfordulóján határozatot hozott a méltó megünneplésre. Továbbá a hősök tiszteletére 1922. október 29-én a városháza falán felavatták a Keviczky Hugó által készített turulmadaras emléktáblát, melyen részt vett és beszédet is mondott Horthy Miklós kormányzó is.

„Akikről e tábla szólani fog, igaz magyarok voltak, mert forrón szerették hazájukat, és hősök voltak, mert hazaszeretetüknek életüket is feláldozták.”

Ezt követően a polgárok évente megünnepelték a január 29-i felszabadulást, a városi gimnázium diákjai pedig karbantartották az elhunyt magyar és cseh katonák sírjait a temetőben.

A szocializmus alatt az ünnepnapot betiltották, az 1940-es évek végén a városháza emléktábláját megfordították, üres oldalára új szöveget véstek, és eltávolították róla a bronz turulmadarat. Az emléktáblát a csupán a rendszerváltás után, 1991. november 15-én állították vissza az eredeti állapotába a Civitas Fortissima Kör kezdeményezésére, továbbá a városi képviselő-testület 1998-ban döntött a január 29-i ünnepnap visszaállításáról és a Civitas Fortissima azaz a Legbátrabb Város cím használatáról. 2002-ben avatták fel Párkányi Raab Péter Civitas Fortissima-emlékművét Balassagyarmat főterén, mely máig egyik fontos helyszíne a január 29-i megemlékezésnek. A cím törvényes használatáról 2004 decemberében Urbán Árpád országgyűlési képviselő törvényjavaslatot nyújtott be az Országgyűlés elé, melyet 2005. május 30-án, és emléktörvénybe foglaltak.

A csehek kiűzésének 90. évfordulóján, 2009-ben a város önkormányzata átkeresztelte a Köztársaság tér egy részét Civitas Fortissima térré, valamint a helyi születésű Matúz Gábor bemutatta a A legbátrabb város című dokumentumfilmjét. Ugyancsak az ő nevéhez fűződik az 1919-es eseményeket bemutató kiállítás, a Civitas Fortissima Múzeum 2011-es megalapítása, amit a bővülő gyűjtemény miatt 2015. január 29-én átköltöztették Huszár Aladár egykori villájába. Az országban nem csak Balassagyarmaton emeltek emlékművet a cseh megszállókat visszaszorító polgároknak. 2015. augusztus 21-én Törökbálinton kopjafát avattak a balassagyarmati és a kercaszomori hősök emlékére.

Az felkelés százéves évfordulójára az önkormányzat jubileumi emlékévet rendez, mely 2020. június 4-éig, a trianoni békeszerződés évfordulójáig fog tartani. Az emlékév alatt Kapa Mátyás regényt adott ki az 1919-es cselekményekről Maradj meg magyarnak címmel, valamint a város önkormányzata a centenáriumra megalapította a Civitas Fortissima Emlékérmet.